A hipnózisról
Hipnoterapeutaként sokféle vággyal, kívánsággal, fantáziával és másik oldalról kétkedéssel, elutasítással, félelemmel találkozom leendő páciensekkel történő beszélgetésekben és később a terápiás munka folyamán is.
Vannak, akik kifejezetten azzal a kéréssel keresnek meg telefonon, hogy hipnózist szeretnének vagy már régóta vágynak arra, hogy megismerhessék a hipnotikus állapotot és ebben kérnek segítséget.
Az első beszélgetések alkalmával, amikor elmondom a páciensnek, hogy milyen módszerekkel, milyen módokon történhet a terápiás folyamat a praxisomban és röviden megemlítem a hipnoterápia lehetőségét bizony vannak, akik mereven elzárkóznak vagy a kíváncsiság és a félelem vegyes érzéseivel reagálnak.
A jelentős személyiségbeli és tájékozottságbeli különbségeken túl számos más oka is van a reakciók ilyen széles skálájának.
Összegyűjtöttem saját tapasztalataimból néhány jellemző tényezőt, amik pácienseim vélekedését befolyásolták a hipnózissal kapcsolatosan.
Előzetes jártasság a tudatállapotok közötti váltásban:
Akinek jó élményei, tapasztalatai vannak meditációval, “belső utazással” kapcsolatban, azok gyakran szinte természetesnek veszik a hipnózis adta lehetőségeket, szabadon és pozitív várakozással vágnak bele a hipnoterápiás munkába.
Csodavárás: Azokra jellemző, akik szinte gyermeki hittel jönnek a terápiába és bízzák rá magukat a terapeutára. Jellemző náluk a “tessék engem hipnózissal meggyógyítani, kijavítani, megváltoztatni” hozzáállás a helyzethez.
Racionalitás: vannak, akik számára nagyon nehezen elfogadható az a gondolat, hogy énjüknek, személyiségüknek léteznek olyan részei, amelyek nem állnak tudatos kontroll, befolyás alatt, sőt esetleg még nem is tudnak létezésükről. Számukra gyakran nehezen elfogadható az a gondolat is, hogy lelkük nem a logika szabályai szerint működik. Ettől kiszámíthatatlannak, bizonytalannak érezhetik és ezért egyben szorongáskeltőnek és ijesztőnek is a lélek folyamataival való munkát. A hipnoterápia során pontosan azokkal a lélek részekkel ismerkedünk, barátkozunk, dolgozunk, amik a racionalitás, a tudatosság határain kívül esnek.
Előítéletek: A közvélekedés, közbeszéd nem tesz különbséget a hipnózis bármiféle alkalmazása és a hipnoterápia között.
A hipnózis technika különböző, nem terápiás alkalmazásaival kapcsolatban sokan, sokféle “csodát” ígérnek. A csodák jelentős része nem történik meg, másik jelentős része nagyon hamar elmúlik, hiszen a megváltoztatandó viselkedés, szokás, magatartás mögött húzódó okokat, folyamatokat a “csodatétel” nem érinti, így azok hosszabb-rövidebb idő múlva újra aktívvá válnak vagy más megjelenési formát keresve újabb kellemetlenségeket, nehézségeket okoznak. Akik ilyen tapasztalatokat szereztek vagy környezetükben hallottak erről szóló történeteket, azok érthető módon negatív előítélettel fognak viszonyulni egy hipnoterápia lehetőségéhez.
Csalások, visszaélések: Sajnos a hipnózissal is vissza lehet élni. A visszaélés megtapasztalása és az erről szóló irodalmi, filmművészeti alkotások is felbukkannak időnként a páciensekkel zajló beszélgetésekben, mint belső akadályt képező hatások. Ezek tisztázása fontos a hipnoterápia elkezdése előtt.
De mi is az a hipnózis és a szorosabb értelemben vett hipnoterápia?
A hipnotikus tudatállapot egy, a létező sok módosult tudatállapot között. Módosult tudatállapotok nevezzük mindazokat a pszichés állapotainkat, amik eltérnek a hétköznapjainkban jellemzően ismert éber tudatállapottól. Normál éber tudatállapot esetén az itt és most realitását többé-kevésbé pontosan érzékeljük, a megjelenő helyzetekre, élményekre, feladatokra stb. belsőleg kialakult szabály rendszerünk és a helyzetben megjelenő külső, kimondott vagy kimondatlan elvárások, szabályok tudatában és azok valamilyen mértékű figyelembevételével reagálunk. Mivel a szabályok, elvárások gyakran ellentmondanak belső késztetéseinknek, vágyainknak, ellentétes erők viaskodnak ilyenkor bennünk. Hogy a viaskodás keltette belső feszültségünk csökkentsük, az ember különböző mértékben képes nem tudomást venni (hárítani) az adott helyzetben a feszültséget generáló és fenntartó tényezőket, a belsőket és a külsőket egyaránt. Ilyen módon részben kirekesztjük magukból, a tudatunkból egyik vagy a másik működésüket, a hozzá tartozó érzéseket, viszonyulásokat. A kirekesztett rész pedig valamilyen módon jelezni fog és kéri, sőt néha követeli a neki járó figyelmet. Miben nyilvánulhat meg a kirekesztett részeink figyelem iránti igénye, követelése?
Jelentkezhet az érzelmi, hangulati élet zavaraiban, mint például érthetetlen hangulatingadozások, kontrollálhatatlan érzelmi megnyilvánulások, indokolatlannak tűnő szomorúság vagy pl. az önbizalom hiánya. Testi jelekben is igen sokféle módon jelezhetnek kirekesztett érzelmeink, pl. gyomorfájdalomban, szívpanaszok hátterében meghúzódva, onkológiai betegségek egyik háttér okaként vagy rendszeres fejfájásokban, a szexuális élet zavaraiban.
A lehetséges tünetek sora hosszú.
A módosult tudatállapotok közös jellemzője, hogy valamilyen módon megengedjük a lelkünknek, hogy a normál éber tudat állapotban figyelmen kívül hagyott, kirekesztett érzelmeink, a hozzájuk tartozó egyéb információkkal együtt kisebb vagy nagyobb mértékben, fokozatosan kikerülhessenek a “tiltott”, hozzáférhetetlen zónából és elkezdhessünk ismerkedni, kapcsolódni ezekkel a részeinkkel is.
Módosult tudatállapotaink sokféle módon kapcsolhatnak be bennünk. Sokszor észre sem vesszük a változást. Jellemzően megtörténik a módosult tudatállapotba váltás elmélyüléssel járó helyzetekben, legyen az aktív vagy passzív. Ilyenek például -zenélés/zenehallgatás, alkotás vagy alkotásokban való gyönyörködés, tanulás, színház és film nézése, sporttevékenység, kedvvel végzett munka, szerelem, játék- során számtalanszor vagyunk spontán pozitív transzban. Ez megfelel a flow állapotnak.
Spontán negatív transz állapot is létezik. Ha vizsgára várunk vagy kórházba kerülünk, számunkra ismeretlennek és veszélyesnek tűnő helyzettel szembesülünk, erőteljes félelmet élünk át… mindegyik helyzet lehetséges, hogy spontán negatív transzba visz bennünket.
Ezeknek a spontán transzállapotoknak a lenyomata, tudattalan emléke velünk marad.
A pozitív módosult tudatállapotok emlékei, lenyomatai a lelkünkben, mint lehetséges belső erőforrás állnak a későbbiekben rendelkezésre. A spontán negatív transzok hagyhatnak mély félelmeket, szorongást, más feloldatlan nehéz érzéseket bennünk.
Hipnózisterápiában a módosult tudatállapotot egy terápiás egyezség alapján, közösen meghatározott cél érdekében hozzuk létre. A terápia során biztonságos keretek között fokozatosan válnak elérhetővé az addig tudattalanba, feledésbe száműzött érzelmi, lelki tartalmaink. A terapeuta szakmai felkészültsége és tudása segít a felmerülő tartalmak feldolgozásában és abban, hogy azok segítő módon összekapcsolódhassanak a terápiába jövetel okaival, a problémával.
A terapeuta feladata támogatást adni abban is, hogy a hipnózisban megjelenő képek, érzések olyan módon kerüljenek megmunkálása, hogy a páciens a terapeutával együttesen megfogalmazott terápiás cél felé haladhasson a közös munka során.Több módszerben jártas terapeuta kezében az integratív megközelítés a terápiás munka hatékonyságát megnöveli, határait kitágítja.
Lehetőség van olyan hanganyagok készítésére is, amit a páciens egyedül hallgat. Az ilyen hanganyagok összeállításánál a terapeuta számára kiemelten fontos szempontként jelenik meg, hogy újból és újból biztonságos kapaszkodókat ajánljon fel, tegyen elérhetővé a szöveg. Megfelelő körültekintéssel biztosítja, hogy hallgatása közben az énvédő mechanizmusok bekapcsolhassanak és működhessenek, ha a szöveg valamilyen, a hallgató számára megterhelő témát érint.. Maximálisan pozitív, támogató metaforákkal és más hipnózis technikai elemekkel dolgozik a biztonságosság és hatékonyság érdekében.
A Hipnoword Applikáció fenti elméleti alapokon nyugszik, az applikációban meghallgatható szövegek a szakmai szempontokat messzemenőkig figyelembe véve készültek.
Kellemes és hasznos, építő időtöltést kívánok szövegeink hallgatása közben!
Kíváncsiaknak
1
Hipnózis – A velünk született lehetséges módosult tudatállapotok egyike. A mindennapokból jól ismert módosult tudatállapot például az alvás, a flow-állapot (mély belemerülés valamilyen tevékenységbe).
2
Agyunk képes oda-vissza kapcsolgatni a különböző tudatállapotok között és ezt rendszeresen meg is teszi. Pl. alvás-ébrenlét vagy a mély, koncentrált figyelem – felszínes, megosztott figyelem között.
3
A hétköznapokban észrevétlenül is sokszor átélünk módosult tudatállapotot – pl. elmélyült munka, zenélés-zenehallgatás, tánc, szex, alkotás, művészeti tevékenységek, sport közben. A gyermekek játék, mesehallgatás közben rendszeresen kerülnek módosult tudatállapotba.
4
A módosult tudatállapotot, így a hipnózist is agyunk bármikor képes megszakítani és visszatérni az éber tudatállapotba, ha valamilyen külső vagy belső körülmény miatt ez szükségessé válik.
5
A hipnózis elősegíti a test, a lélek és a tudatos működéseink összekapcsolódását, összehangolását, ezáltal az önmagunkkal való kapcsolatunk békésebbé, harmonikusabbá válhat.
6
A hipnózis lehetővé teszi saját belső világunk teljesebb megtapasztalását.
7
A hipnózis segít jobban megismerni szellemi, lelki képességeinket, lehetőségeinket és lehetővé teszi egyre tudatosabb kapcsolódásunkat saját képességeinkhez, tapasztalatainkhoz.
8
A hipnózis segít összekapcsolni elménk tudatos és tudattalan részét, ezáltal a tudattalanban rejlő bölcsesség, kreativitás, képzelőerő, teremtő erő és az ott tárolt emlékek elérhetőbbé válnak tudatos énünk számára.
9
A hipnózis segít elmélyülni abban, ami számunkra fontos, ami gondolatainkat vagy képzeletünket foglalkoztatja.
10
A saját testünkről életünk során összegyűlt tudásunk, tapasztalataink nagy része a tudattalanban tárolódik. A hipnózis segítségével tudattalanuk ereje, tudása és tapasztalata is segíti gyógyulásunkat.