Hogyan mutatkozhat meg az emberség a kommunikációban? Merült fel a téma egy szakmai beszélgetésben. A kérdés itt maradt velem és napok óta keresem a saját válaszomat rá – mert nagyon aktuálisnak érzem. Sokszor nehezen érhető tetten vagy éppen teljesen hiányzik az emberség a kommunikációból. Pedig ha emberségesen sikerülne, akkor az az adott beszélgetés vagy üzenetváltás hozzájárulhatna, hogy egy kicsit többek, gazdagabbak, teljesebbek legyünk általa. Hiányában viszont rombolhat, fájdalmat, haragot és ellenséges érzéseket generálhat szinte tartalomtól függetlenül is egy-egy mondandó, egy-egy szöveg. Sok ilyen romboló kommunikációs hatás zubog ránk nap mint nap, talán azért is fogott meg a téma.
Elgondolkodtam, mik is a leggyakoribb céljaink a kommunikációval?
- kapcsolatban lenni (akár csak a kapcsolódás okozta kellemes érzésekért is),
- adni -megosztani szeretnénk valamit (információt, segítséget, gondolatot, érzést, benyomást, stb…) és ezzel persze sokszor
- hatást is szeretnénk gyakorolni ( a megcélzott hatások tárháza olyan széles, hogy neki sem kezdek a felsorolásnak) vagy
- kérni (figyelmet-kapcsolódást, konkrétumot, információt, véleményt, segítséget stb…)
És mindezt a másik emberhez való kapcsolódás segítségével igyekszünk megvalósítani. A kapcsolódás egyik kiemelten fontos része a kommunikáció.
Ha szem előtt tartjuk beszélgető partnerünk ember-voltát és legalább ebben a minőségében tiszteljük, és ebben a viszonyulásban fogalmazzuk meg mondani valónkat, abban az esetben megvan a lehetőség a valódi kapcsolódásra és az emberséges beszélgetésre vagy írott kommunikációra. Az ilyen beszélgetések, kapcsolódások igazi erő és öröm forrássá válhatnak számunkra nap mint nap.
Van azonban más fajta verbális és írott kommunikációs működés is. Előfordul, hogy a valós igény nem a kapcsolatba lépés a másik emberrel, hanem valami egészen más. Van, amikor a másik ember vagy emberek csak eszköz, céltábla. Mire is? Ebben az esetben a fel nem ismert, meg nem dolgozott belső feszültségek, nehéz érzések, félelmek-fájdalmak-csalódások és hiányok által generált, szavakból összerakott kézigránátok, sárgolyók és mi egyebek céltáblájává válik a másik ember vagy embercsoport. Ilyenkor a másik ember, érzései, szándékai, gondolatai semmit sem számítanak. A kapcsolat mint szempont fel sem merül. Ilyenkor az emberség szempontja nem egy létező aspektus. A beszélőt-írót a feszültségcsökkentés vágya hajtja és a belső megdolgozatlan érzései, késztetése törnek felszínre a szavakon keresztül, egy kisebb vagy nagyobb vulkán szabályozhatatlanságával és kiszámíthatatlanságával. Ilyenkor gyakran fordul elő, hogy ami kommunikációnak álcázva eltalál valakit, az további rossz érzéseket, rombolást generál, igazi emberi és emberséges kapcsolódás nélkül. Senkinek nem ad semmi jót, annak sem segít, aki ilyen módon kommunikál.
Sajnos önkéntelenül, nem tudatosan és nem szánt szándékkal is el-el dobunk néha olyan üzenetgránátot, ami a másik oldalon rombol.
Minél nagyobb béke van a lelkünkben, annál kevésbé fordul elő, hogy a belső feszültségeinket, akár akaratlanul is ezen a módon csökkentsük, rombolva emberi kapcsolatainkat.
A HIPNOWORD applikáció hanganyagainak hallgatása segít a belső rendeződés felé vezető úton, ami aztán kapcsolatainkban, kommunikációnkban is építő, békét teremtő módon mutatkozik meg magunk és környezetünk számára.